A nikkelezés folyamata során egy fém alapanyagú munkadarabot vagy alkatrészt vonunk be nikkellel. Ezen eljárás célja lehet egy esztétikus felület képzése, vagy akár egy bevonatrendszer védelmi funkciójának erősítése. A nikkel egy közepes keménységű és olvadáspontú, ezüstfehér átmenetifém, melyet jól alakíthatóság jellemez, ipari szegmensben leggyakrabban ötvözőelemként hasznosítják.
A nikkelezési eljárásnak két főbb fajtáját különböztethetjük meg: a vegyi nikkelezést és az elektrokémiai, azaz galvanikus nikkelezést. Utóbbi a legelterjedtebb megoldás, amennyiben fém munkadarabok védelmi bevonatát szeretnénk létrehozni. A galvanikus nikkelezés egyenárammal, segédanódákkal történik, mellyel a krómhoz hasonló fényesebb, azonban annál valamivel sárgásabb színezetű felület képezhető. Elektrokémiai nikkelezéssel a munkadarabon önálló nikkel-bevonat is létrehozható, de egy króm és réz alkotta bevonatrendszer középső rétege ugyancsak lehet. Ezzel az eljárásmóddal képezhető fényes, esztétikus felületből adódóan díszítő célokra ugyancsak alkalmazható.
Fontos azonban tudni, hogy levegő hatására a nikkel bevonaton idővel oxidréteg képződik, melynek következtében a kezdeti szép fényesség fokozatosan csökkenni kezd, majd teljesen mattá válik a felület. A bevonat minősége ugyan nem romlik, adottságait megtartja, csupán esztétikai szempontok alapján következik be negatív irányú változás. Ebből adódóan, amennyiben a korrózió elleni védelem mellett a fényesség megőrzése is cél, krómozás szintén szükségessé válik. Az elektrokémiai eljárással leválasztott nikkel bevonatra króm réteg galvanizálható, melynek köszönhetően a készített bevonat korrózióállósága mellett hosszútávon fényes is marad.