A rezezésnek sokféle felhasználási célja van, így többféle módszere is létezik. Alkalmazható többek között kopott alkatrészek felületének kiegyenlítésére, de például különféle bevonatrendszerek alap- vagy védőrétegeként ugyancsak tökéletesen megállja a helyét. Két nagyobb csoportját a cianidos, valamint a savas rezezési eljárások alkotják.
Az egyik leggyakrabban alkalmazott galvanizálási eljárásnak a galvanikus vörösrezezés tekinthető. Ez a típusú bevonat a levegőn hamar barnás-fekete színűre változik, idővel pedig a nemes rozsdaként is ismert, zöld patina alakul ki felületén. Díszítésre így nem használható, és önmagában korrózióvédelmi célra sem alkalmas, ezért egyedül sosem kerül hasznosításra. Réz, nikkel, illetve króm összetételű bevonatrendszerek alaprétegeként, a többi bevonat alá, különböző vastagságokban készülhet.
A leválasztáskor használt elektrolit típusa különféle tulajdonságokkal ruházza fel a rézbevonatot. Cianidos elektrolit esetén egy keményebb, finom-kristályos összetételű, 10-30 µ vastagságú rézbevonat képezhető. Cianidos rézfürdőből leválasztva, galvanikus vörösréz alapbevonatot kaphatnak vas, cink és acél anyagok nikkelezés előtt. Alkalmazható savas rezezés előtt a rézcementálódás meggátolására acél anyagok galvanizálásakor. Karbonizálás és nitridálás előtt ezzel az eljárással védőréteg is készíthető. Ezt a típusú, cianidos rézfürdőből leválasztott bevonatot javarészt olyan munkadaraboknál érdemes tehát képezni, melyeknél nem figyelhető meg túlzott mértékű károsodás, rozsdásodás.
Ezzel szemben a savas rezezési eljárás leginkább régi alkatrészek felújításakor hasznosítható, melyeknél a korrózióból adódó anyaghiányok, valamint felületi egyenetlenségek helyrehozatala a cél. Az ilyen esetben leválasztott szulfátos rézbevonatot – mely akár 100 µ vastagságú is lehet – könnyű megmunkálhatóság, lágy állag jellemez, a köznyelvben plasztik rézbevonatként is emlegetik. A rezezési műveletet csiszolási fázis követi, melyet ismét rezezés vált fel. Ez a procedúra egészen addig zajlik, amíg a kezelt munkadarab felülete el nem éri az igényelt egyenletességet. Ezzel a módszerrel a nagyobb anyaghiánnyal rendelkező alkatrészek anyagpótlása ugyancsak megoldható, és az ezt követő nikkelezéssel, illetve krómozással teljesen újszerű állapotba hozhatók.