A galvanizálás során fém, vagy eseteként műanyag munkadarabokat vonunk be egy másik fémréteggel, azok korrózióállóságának javítására vagy éppen dekoratív célok érdekében. Ezen eljárásmód az elektrolízis egy formáját takarja, amikor elektromos áram hatására a katódként kapcsolt munkadarabon a fémsók olvadékából fém válik ki.
Galvanizálással tömör és sima fémbevonatok készíthetők, a bevonó fém ionjait tartalmazó olvadékból. Ehhez mindenekelőtt a munkadarab felületét galvanizálásra alkalmassá kell tenni. Ez mechanikai és/vagy vegyi eljárások útján érhető el. Az alapfém felületének például teljesen simának kell lennie, tehát csiszolással, koptatással el kell távolítani róla az esetleges egyenetlenségeket. Az előkészítési folyamat utolsó lépéseként meg kell tisztítani a munkadarabot, melynek során többek között oxidmentessé kell alakítani, zsírtalanítani kell az alapfémet.
Az előkészített munkadarabokon ezt követően képezhetünk különféle bevonatokat galvanizálási technológiával. Ennek egyik típusa a rezezés, amikor a leválasztott rézrétegek tulajdonságait az alkalmazott elektrolitok fajtái, illetve a leválasztás körülményei határozzák meg. A rezezéshez többek között cianidos, szulfátos, difoszfátos, valamint szulfamátos elektrolitok alkalmazhatók. A cianidos rézelektrolitok acél vagy sárgaréz bevonatrendszerében közbenső rétegként alakíthatók ki. A kénsavas rézelektrolitok alkalmasak fényes kiegyenlítő réteg leválasztására, galvánformák és nyomtatott huzalozású lemezek készítésére, valamint egyéb műszaki célokra a nyomdaiparban.
Ezek mellett galvanizálással fényes nikkel bevonatok képzése is történhet. Ennek célja lehet esztétikai, de a munkadarab korrózió- és kopásállósága is növelhető vele. Krómozással keményebb, merevebb bevonatok alakíthatók ki. Mindezeken túl galvanizálási eljárással divatáruk és elektronikai cikkek ezüstözése, valamint aranyozása is kivitelezhető.